7. balhé: Második szakasz

Nos Sziasztok!! Nagyon jól tudom, hogy ezer éve nem voltam, de sajnos elég sok problémám volt az utóbbi időben, ihlet hiány továbbra is megvan, de végre betudtam fejezni ezt a részt is!! Nem ígérem, hogy hamar hozom a 8. balhét, de fogom ez 100%. Jó szórakozást kívánok a 7. balhéhoz!! :D

          A szobában sötét és viszonylagos csend honolt, ugyanis a JiJi füleséből kiszűrődő zene és az odakintről beszivárgó zajok nem szűntek meg. Az ágy mellett ülő TaeHyung az alvó lányt bámulta teljesen elmélyülve arcvonásaiban. A kinti zaj felerősödött, a zene elhallgatott az eddig szunyókáló lány pedig lassan kinyitotta szemeit. Pislogott néhányat mire rájött ki is bámulta őt olyan közelről, majd ijedtében legurult az ágyról. V felmászott a kényelmes bútorra és nevetve lenézett a földön fekvő, dühtől vöröslő lányra.
- Most meghalsz... - sziszegte, majd felpattant és rávetette magát a fiúra. Mindenhogy próbálta lelökni az ágyról, de hol kezeit hol lábait fogta le, vagy éppen az ágyon megfogható részekbe kapaszkodott. Teljesen egymásba gabalyodva feküdtek az összegyűrt takarón, és ez a pillanat tökéletesnek bizonyult arra, hogy Kira benyisson a szobába.
- Mi a szar? - bukott ki a kérdés a lányból, majd a többi fiú kérdő tekintettel bukkant fel az ajtóban, akik szintén meglepetten bámulták a jelenetet. A két jómadár felnézett a nézőseregre, majd újra belevetették magukat a harcba, aminek az eredménye az lett, hogy mindketten a földön landoltak. TaeHyung fölülre került, a lendülettől pedig sikeresen összekoccant feje az alatta fekvő MinJiével.
- Áhhá... - ocsúdtak fel mindketten a váratlan fájdalomtól.
- Ma muszáj mindenkinek a másikra esnie? - kérdezte nevetve Kook.
- Miért? - tették fel egyszerre a kérdést.
- Hát, mert Kira ma sikeresen Sugán landolt - magyarázta a dolgot a fiú, mire a két földön, még mindig egymáson fekvő személy az említettekre nézett, majd hatalmas nevetésben törtek ki.
- Ügyes vagy... Nem csalódtam benned - beszélt JiJi leaderéhez.
- Na... Inkább állj fel szépen és menjünk, mert Berry hiányol.
- Má...ris... - próbált a szöszi kiszabadulni a még mindig őt szorongató fiú karjai közül. - Vagyis... meg...próbálok... - mondta sunyi mosollyal, majd csikizni kezdte ellenfele oldalát, aki próbálta elfojtani az ingert, hogy nevessen, de végül megadta magát, így JiJi egy gyors mozdulattal kiszabadult és felpattant a többiek mellé.
- Ezt még majd visszakapod... - nézett fel a földön fekvő Tae elszántan legyőzőjére.
- Sajnálom, de nem vagyok csikis - nyújtotta ki nyelvét, mire V megakarta ragadni lábait, hogy visszaránthassa maga mellé a lányt, de ez nem jött össze, mert az annyival arrébb ugrott, hogy épp ne érhesse el.
- Na, jó... Most már tényleg menjünk - ragadta meg Kira maknaeja kezét és húzni kezdte a kijárat felé.
- Még egy pillanat - ment vissza a nappaliban összegyűlt fiúkhoz. - Még egyszer köszönöm a segítséget - hajolt meg vigyorogva. - Kinek adhatok ölelést? - nézett tágra nyílt, könyörgő tekintettel.
- Gyere ide te kis nyomi - mondta Hope fülig érő mosollyal, mire meg is kapta ölelését.
- Nem vagyok nyomi - játszotta a sértődöttet.
- Én is kérek - ugrott oda a lányhoz egy vöröslő üstök.
- Természetesen Jimin - teljesítette ezt a feladatot is. NamJoon odaballagott JiJihez, majd összeborzolta haját.
- Nem vagy kicsit szemtelen? - kérdezte.
- De... lehet, viszont nem mondhatod, hogy nem hatásos.
- Ez igaz - mondta, majd ő is megölelte a lányt.
- Köszi. Még valaki? - tárta szét karjait, mire Tae megindult felé. - Akármi te nem játszol.
- Akkor én! - szólalt meg Suga.
- MinJi! - szólt rá Kira bandatársára. - Gyere már!
- Oké - iramodott meg a kijárat felé. - Majd legközelebb kaptok ti is. Sziasztok! - integetett miközben hátrafelé nézett, így nem látva, hogy hova lép, elesett valaki bakancsában. Kínosan felnevetett, majd gyorsan elhagyta a lakást és barátnője után ment, aki már a lépcsőknél járt.
- Ö... Jimin. Szerintem elkellene végre tenned onnan azt a bakancsot... - szólalt meg Jin. - Eléggé életveszélyes.
- Máris - szaladt oda lábbelijéhez és a kis cipős szekrénybe gyömöszölte.
- Egyébként Suga és V - nézett a leader bandatársaira. - Tetszenek nektek a lányok? - mutatott az ajtó irányába, ahol az említettek távoztak.
- Miket gondolsz? Nem! - válaszolt talán túl gyorsan Tae.
- Nekem természetesen igen - mondta teljes nyugodtsággal YoonGi. - Kira levett a lábamról... szó szerint is - vigyorgott eszeveszetten.
- Csak óvatosan, tudod! - nézett Sugára a leader komolyan.

***

        JiJi a lépcsőn lefelé szökdelt vigyorogva, közben néha barátnőjére nézve, majd leérve az épület elé, megtörte a csendet.
- Kira... Te féltékeny lettél, igaz?
- Miért lettem volna? - nézett szinte felháborodva a kérdezőre.
- Mert neked tetszik Suga, aki odafent épp készült engem megölelni - kuncogott a lány.
- Nem... vagyis talán... vagyis nem tudom... lehet... - kezdte mondandóját először egészen magabiztosan, majd haladva előre hangja inkább tűnt motyogásnak, mint válasznak.
- Nem kell ezt szégyellni - bökte oldalba az idősebbet a maknae biztatásképp.
- Ha már itt tartunk, mi volt ez odafent a szobában TaeHyunggal? - váltott témát a leader, ezzel hasonló helyzetbe hozva MinJit.
- Mi lett volna? - nézett kérdőn. - Mikor felkeltem engem bámult, ötletem nincs miért, mire én annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról, drága V meg kiröhögött, ahelyett, hogy segített volna. Aztán úgy döntöttem bosszút állok rajta, így rávetettem magam - magyarázta teljes nyugodtsággal, néha belekuncogva a mesélésbe.
- Rendben, hiszek neked, de őszintén szólva nekem többnek tűnt a dolog. - JiJi épp szólásra nyitotta a száját, mire Kira tovább folytatta. - Tudom, tudom te nem vagy olyan helyzetben, de tudtommal semmi nem kötelez, csak saját magad áltatod.
- Ha tudod, ne feltételezz téves dolgokat - indult tovább fel saját háztömbjük lépcsőin a szőke.
- Én csak elmondtam, azt amit gondolok - mondja a leader követve a lányt, majd be is mentek a lakásba, ahol kellemes illatok fogadták őket.
- Végre, hogy itt vagytok - szólalt meg rögtön Berry, amint meghallotta az érkezőket. - Már készül a vacsi.
- Érezzük - válaszolt Kira, aki rögtön le is vetődött a kanapéra, JiJi pedig a mosdóba sietett. - Lányok! Mától minden este legkésőbb 11-ig lefekszünk. Értettétek? - mindenfelől jöttek az igenlő válaszok. - SoJin, te pedig kussban maradsz és nem zavarsz minket felesleges dolgokkal - mondta a fotelban kockuló fiúnak.
- Értettem - válaszolt csak félig odafigyelve.
- Hé! - jelent meg a jó nővér, aki egy kicsit fejbe kólintotta öccsét. - Figyelj oda, ha beszélnek hozzád!
- Hallottam, jó? - horkant fel mérgesen a fiú.
- Akkor válaszolj rendesen - morogta majd a konyhába sietett, hogy meglesse min ügyködik a fogadott nővére. - Mi jót csinálsz?
- Egy kis kimbapot - válaszolta, majd hessegetni kezdte a láb alatt lévő lányt. - Na, de sipirc ki. Majd szólok ha kész. - Végül JiJi újra a nappaliban kötött ki. Nemsokára pedig a vacsi is elkészült, amit mind el is fogyasztottak. Természetesen ketten megint száműzve lettek a kis méretű "ebédlőből", így most Berry és Hee ehettek a nappaliban. SoJin szépen kipakolta néhány cuccát, a lányok lezuhanyoztak, majd ágyba bújtak. A fiú még késő estig valami filmet nézett telefonján, majd olyan fáradt volt, hogy közben lassan ő is elaludt.

                                                                        ***
        Másnap reggel a lányok ébresztői egymás után kezdtek megszólalni.
        Először a leader telefonja jelzett egyszerű csilingeléssel tulajdonosának, hogy ideje felkelni, aki kelletlenül ugyan, de kikászálódott ágyából. Ezután halkan Sunmi 24 Hourse szólalt meg, ami Berrynek jelezte, hogy ébredjen fel végre. Kicsivel később JiJi is elkezdett mocorogni, majd mikor telefonja rezegni kezdett, gyorsan kinyomta azt, majd lassan felült és csak bambult ki percekig a fejéből. Végül Hee ébresztője is megszólalt, azaz Rap Monstertől az Awakening. Erre már a maknae is feleszmélt, így egyszerre kezdtek készülődésbe az utoljára ébredővel.
Berry gyorsan összedobott reggelije után, hamar sikerült elindulniuk a céghez. Persze előtte még mindent megbeszéltek SoJinnel, aki ugyan minden szavukat hallotta, de kérdéses, hogy ebből mennyit jegyzett meg és fogott is fel.
Nagy levegőt vettek mielőtt Kira kopogtatott volna a főnök irodája ajtaján. Rögtön meg is kapták az engedélyt a belépésre. A magas, sovány arcú, sötét hajú férfi, fekete bőrszékében ülve, karba tett kézzel várta a négy lányt, akik lassan bevonultak, majd egy sorban megálltak asztala előtt.
- Na, lányok hallgatlak benneteket. Mi a döntésetek? - hajolt előre székében és álla alatt összekulcsolta ujjait.
- Elhatároztuk, hogy mostantól sokkal keményebben fogunk együtt dolgozni, hogy a debütünkre igazi csapattá válhassunk - válaszolt magabiztosan Kira, mire főnökük felállt és tapsolni kezdett.
- Ezt vártam tőletek. Akkor mostantól elkezdhetjük a következő szakaszt. JiJi és Berry ti foglalkozzatok a dalok hangszerelésével, beszéljétek át a dolgokat Kirával és Heevel, meg persze a két dalszövegírónkkal Kyuval és Black Foxal. Őket meg is találjátok a stúdióban. Aztán majd jöhet a dalok gyakorlása, felvétele. Ezek után jöhetnek majd a táncok.
- Igenis uram - szalutáltak egyszerre, majd egy kis nevetés után folytatták - Köszönjük Igazgató Úr - hajoltak meg.
- Na, menjetek - mosolygott a főnökük is, a lányok pedig távoztak az irodából. Egyenesen el is indultak az épület azon szintjére, ahol a hangszerelő szobák és egyéb ehhez szükséges helyiségek találhatók. Beléptek a stúdióba, ahol a dalszövegírók már vigyorogva várták őket.

Kyu és Black Fox

- Rég találkoztunk. - Állt fel a székről és ment közelebb a lányokhoz egy magas világosbarnára festett hajú japán srác. - Ti pedig még nem ismertek - nézett Kirára és Heere. - Az én nevem Kyuichi, de hívjatok csak Kyunak. - Mosolygott a lányokra, majd a mögötte éppen felállóra mutatott. - Ő Black Fox, az igazi neve pedig YoonSo. -Mutatta be a nála pár centivel magasabb fekete hajút.
- Sziasztok - köszön rájuk mosolyogva, majd átkarolta a másik fiút.
-Sziasztok az én nevem SaoMin, vagyis Kira - mosolyog a lány.
- HaeNa vagyok, de csak Hee-nek szólítanak - mutatkozott be ő is.
- Örülünk - mondta Kyu a másik fiú helyett is. - Na, akkor meg kéne beszélnünk az időpontokat, hogy mikor gyertek hozzánk. Foxika majd inkább Berryvel és JiJi-vel fog foglalkozni én pedig veletek Kira és Hee, és kell majd egy olyan alkalom is amikor mind egyszerre tudunk beszélni. - Vezette fel a dolgokat Kyu.
- Rendben, de ez, hogy oldható meg, ha mellette órákra is járunk? - kérdezte meg Kira.
- Teljesen megfog változni a beosztásotok. Több táncórátok lesz és velünk is minden alkalommal két órát fogtok tölteni. Az énektanárral is több órátok lesz, és a meglévő dalokat fogjátok gyakorolni.
- Értem. Honnan tudsz erről ennyi mindent? - kérdezi a leader.
- Nem most kezdtem a szakmát, onnan tudom. - villantotta meg fogsorát. - Ja és a főnök mondta, hogy mondjam meg kaptok végre egy állandó managert. Ma fogjátok megismerni, a lakásotokhoz megy majd azt hiszem.
- Állandó manager? - kérdezik egyszerre, majd összepacsiznak. - Ez az.

6. balhé: Események sorozata

       Drága Olvasóim!! Nagyon, nagyon sajnálom, hogy újra ilyen sokat késtem a résszel, de tényleg nem voltam jó passzban. Szerencsére minden rendbe jött velem, (legalábbis azt hiszem...) szóval ha minden igaz mostantól újra tudok hozna hamarabb részeket. Ezt igazolja az is, hogy a hetedik balhé is már egészen jó állapotban van. Még egyszer nagyon sajnálom és remélem emiatt, nem hagytok el engem. :DD

          A konyhából az olaj sercegésének a hangja és mindenféle finomság illata áradt a nappaliba, ahol SoJin éppen Hee-vel játszott egy meccset Naruto Ultimate Ninja Stormon, amiben nem az idősebb vezetett. Mindeközben JiJi hangszóróra kötött telefonjából üvöltött Block B-től a Her, amire Kirával nagyban táncoltak meg ugráltak a helyiség közepén. A szőnyeg már kisebb kupacban hevert a padlón, mellette néhány szétdobált díszpárnával és egy takaróval. A játékot végül egyértelműen a kis srác nyerte, mire HaeNa lelkesen felordított:

- Visszavágót!
- Kész a kaja! - ordította túl a zenét Berry, mire mindenki megindult az "ebédlő" felé.
- Vagy talán mégse - motyogta lemondóan az előbb még nagyon is pörgő Hee.
Az asztal roskadásig telt mindenféle finomsággal, ami miatt JiJi és Kira a nappaliba száműztetett a helyhiány miatt, így egy-egy megpakolt tálcával a kis dohányzóasztalnál kezdtek neki az evésnek. A maknae közben zenét váltott; a házat a BTS Converse High című száma zengte be, na meg nyammogások sora.
- Bejji-nyoonya ezs izstyenyi! - dicsérte teli szájjal az ebédet SoJin.
- Parancsolsz? - kérdezett vissza Berry, aki csak sejtette, hogy ezt a mondatot neki címezték, mire a srác nagyot nyelt és immár érthetően újra elmondta amit az előbb próbált.
- Csak azt mondtam, hogy ez valami isteni.
- Ó köszönöm - simogatta meg a fiú fejét mire az bedurcázott.
- Berry-noona, nem vagyok kisfiú!
- Ohh, bocsásson meg urasága - emelte fel védekezőn kezeit az idősebb, mire mindenki nevetni kezdett. A zene pedig váltott.
- Uuuu, ez Sunmitól a 24 Hours - sikkantott egyet örömében Berry, aki nagyon oda van ezért a számért, sőt még a koreográfiáját is tudja, még a gyakornoksága kezdetén tanulta meg. Dallamra dobolni kezdett egyik kezével, miközben a másikkal a száját tömte salátával és hússal.
A zaba végeztével a mosatlanok a mosogatóba kerültek és mindenki a kanapéra huppant, hogy kipihenjék az ebéd fáradalmait. A hangfalból a Big Bang Haru Haru-ja szólt, amit Hee énekelni is kezdett, ugyanis odavan ezért a bandáért, leginkább a benne lévő rapperért, TOP-ért.
- Tabi! - nyikkant egyet, amikor kedvence mély hangja megszólalt a dalban. -Ezután Losert pls! - kezdett könyörgésbe a lány, mire JiJi átnyújtotta szép repedt képernyős Samsung telefonját.
- Nesze.
- Köszke - nyújtotta ki nyelvét, majd már szólt is a dal, amit énekelni is kezdett és talán az ő hangjával még jobbnak hatott.
- Mondd csak, nem gondolkoztál még egy coverön? - mosolygott Kira barátnőjére.
- Hát... igazából de, csak a rap részek bizonyos részei azok nem igazán mennek. Esetleg te JiJi vagy Berry nem segítenétek be? Valamelyik résszel - erősködött, miközben nagy fekete szemivel barátnőit bámulta.
- Ne haragudj, de én most nem tudok - válaszolta a maknae, miközben új számra váltott, EXO-tól a Call me baby-re, majd folytatta a játékot.
- Köszi szépen. - RiYung felé fordult, aki valami müzliszeleten nyammogott és reménykedett, hogy ő a segítségére lesz.
- Állok szolgálatodra - adta meg válaszát két falat közt.
- Köszi, köszi, köszi! - visította, majd barátnője nyakába ugrott.
- Ez csak természetes - ölelte vissza.
- Ezek szerint nem mindenkinek - mondta utalva ezzel a mondattal a maknaera.
- Jaj hagyd, nagyon jól tudod milyen - próbálkozott valami bölcs megszólalással a rangidős, de sajnos ezzel nem igazán tudta elérni a kívánt eredményt.
- Ez igaz, de egy idő után elfogy a toleranciám és a tűrőképességem.
- Nem vagyok süket! - pattant fel JiJi, kihúzta telefonját a töltőről, felkapta lakáskulcsát majd kiviharzott a házból.
- Most meg ő van felháborodva? - pattant fel kissé idegesen Hee majd a szobába vonult. Kira a fejét fogta kínjában.
- Hogy ezeknek mindig van valami baja - sóhajtozott.
- Sajnos ez az együttéléssel jár - von vállat Berry. - Elkerülhetetlenek az ilyen helyzetek.
- De mégis miért pont most? Koncentrálnunk kéne.
- Úgyis hamar kibékülnek. Sokkal régebb óta vannak is jóban mint velünk, gondolom ez is közrejátszik - Gondolkodott el Berry.
- Ebben igazad lehet - bólogatott a másik lány. - Ez meg mikor aludt el? - Nézett hirtelen SoJinra, aki a kanapén eldőlve szuszogott.
- Ehh... Nem is tudom kire ütött - nevette el magát a legidősebb. - Hogy az istenbe tudnak ezek a legnagyobb zajban is aludni?
- Ez egy jó kérdés. Nekem is jól jönne egy ilyen képesség.
Itt végül be is fejezték a beszélgetést. Berry egy kis rendet rakott a konyhában míg Kira halkan a nappalit szedte jobb állapotba, majd egy takarót rakott az alvó fiúra. Miután mindennel végeztek RiYung bevonult a szobába a zenét hallgató Hee mellé, akivel ugyan próbált beszélni, de mivel végül ez nem igazán jött össze inkább kidőlt az ágyán és szinte rögtön el is aludt.

***

             SaoMin az üres nappali közepén ácsorgott és azon elmélkedett mit is kellene csinálnia.
- Hmm... Vajon a fiúk otthon vannak? - tett fel magának egy kérdést, majd megindult az ajtó felé. - Nézzük meg. Addig sem unom itt össze magam. - Hangos gondolatainak eleget téve már meg is érkezett a szomszéd háztömb elé, majd eszébe jutott egy eléggé fontos momentum.
- Pontosan melyik lakásban is laknak? - nézett végig az össz-vissz öt emeletes épületen, ami lényegében ugyanolyan mint, amiben ők maguk is laknak. - Akkor kérdezősködjünk egy kicsit - indult meg az első emeletre, ahol be is kopogott az egyik ajtón. Várt egy kicsit, de sajnos választ azt nem kapott. Pár lakásnál még próbálkozott, de valamiért sehonnan nem jött ki senki, így úgy döntött egyel feljebb megy. Ott a második próbálkozásnál egy eléggé álmosnak tűnő lány nyitott ajtót.
- Szia. Ne haragudj a zavarásért.
- Szia. Semmi baj. Mit szeretnél? - kérdezte kómásan, de egy halvány mosollyal az arcán.
- Itt lakom a szomszéd tömbben és azt szeretném kérdezni, hogy nem tudod e véletlenül melyik lakásban lakik a BTS.
- Miért érdekel? - tűnt el hirtelen az álmosság a szeméből.
- Mert azt nem mondták, hol laknak, hanem csak annyit, hogy a szomszédban, az egyetlen személy, aki tudná, az pedig épp nincs otthon. - próbálta elmagyarázni, ami kissé zavarosra sikeredett.
- Értem. És honnan tudjam, hogy nem csak egy szemfüles fangirl vagy, aki zaklatni akarja őket? - nézett rá kérdőn.
- Őszintén szólva ez eszembe sem jutott... - gondolt bele a dologba. - Tényleg azt a benyomást keltem?
- Igazából ezt nem lehet így megállapítani. Ugyanis a szomszéd tömböt a Red Comet béreli. Bizonyítsd, hogy ott dolgozol és elárulom - próbálta megfogni valamivel.
Ezt egy fangirl csak nem tudja bizonyítani.
- Óh, várj. Itt van a belépőkártyám - vette elő zsebéből a kis madzagra akasztott tárgyat, amit fel is mutatott. - Látod?
- Negyedik emelet, balra az utolsó ajtó - hadarta el gyorsan, majd morcosan becsapta az ajtót.
- Ezer köszönet! - kiabált be Kira még mielőtt elindult volna a megadott helyre. Kettesével szedve a lépcsőfokokat a két emeleten keresztül ment, és mire felért kifulladva lihegni kezdett.
- Huh... Ennyire talán mégsem kellett volna sietni... - nézett vissza a feljáróra amin jött. Miután kipihente magát meg is indult az emelet utolsó lakása felé, ahova odaérve azonnal meg is nyomta a csengőt. Nem kellett sokáig várnia, már nyílt is az ajtó.
- Kira? - jött a kérdés a szőke Sugától. - Mi járatban vagy te is erre?
- Is? - nézett a lány kérdőn az előtte állóra.
- JiJi is itt van - válaszolt közben beinvitálta a vendéget. - Vigyázz arra a bakancs... - próbálta figyelmeztetni a belépő lányt, de az sikeresen megbotlott az otthagyott lábbeliben. Suga elé is ugrott, hogy elkapja, de ennek az lett az eredménye, hogy Kira szépen a szöszire esett. - ...ra - fejezte be mondandóját.
- Bocsi - mondta a lány az alatta fekvő feje két oldalán támaszkodva. Néhány fiú felfigyelve a csattanásra meg is jelent az előtérben. Amikor Suga hátranézett egy Monstert, egy Kookot és egy Hopeot vehetett észre, akik nevetésük visszafojtva álltak és vagy a hasuk vagy a szájuk fogták.
- Ti meg mégis mit csináltok? - szólalt meg végül NamJoon.
- Kira megbotlott Jimin bakancsában - válaszolt YoonGi, közben az említett nevetve mászott le róla, majd felállt és őt is felsegítette.
- Ügyes. Na gyertek be - intett Hope majd elindult a nappali felé.
- Na, mi volt az? - jelent meg Jin is a konyhából.
- Látnod kellett volna. Odamentünk és mivel találtuk magunk szemben? Egy az előtérben Sugán rajtafekvő Kirával - mutatott JungKook a belépőkre.
- Naaa! A bakancs volt a hibás - jelentette ki a lány.
- Kicsit halkabban mert JiJi alszik - mondta egészen halkan Hope.
- Hol? - nézett körül kérdőn Kira, de nem látta sehol a keresett személyt.
- Ott - mutatott egy ajtóra HoSeok, ahova a lány rögtön el is indult. Mikor óvatosan benyitott egy három ágyas szobában találta magát ahol a középső ágyon hason fekve mint egy béka, fülessel a fülében max. hangerőn zenét hallgatva megtalálta barátnőjét, közben a földön ülve Jimin és V nézték őt.
- Mi van itt? - kérdezte az érkező, mire mind a két fiú ránézett. - Ha piszkáljátok akkor...
- Csak azt hallgatjuk, hogy mit hallgat, ugyanis eléggé kihallatszik a zene - mutatott ChimChim az alvó irányába.
- Most például valami lassú angol rock zene szól - suttogott Tae, mire Kira közelebb ment, hogy ő is hallja a zenét.
- Ez War of change. Az egyik kedvenc száma - válaszolt a fel nem tett kérdésre.
- Amúgy amióta lefeküdt, ilyen lassú, meg lírai számok szólnak.
A dal véget ért, hirtelen egy pillanatra csend lett, majd egy új indult el.
- Ez... Let me know?! - nem igazán lehetett eldönteni, hogy ezt JiMin kérdezi, vagy mondja, de amikor az ének is elkezdődött válaszolt is magának. - Igen ez az - bólogatott is mellé, majd nézte, hogy a drága alvó maknae mit fog csinálni.
- Jól látom, hogy tátog? - sutyorgott TaeHhyung.
- Sőt motyogja is a te részeidet - válaszol ChimChim, majd előkapja mobilját és filmezni kezdi a számukra igen csak érdekes jelenetet. Kira úgy dönt rájuk hagyja a dolgokat, így visszamegy a többiekhez.
- Na, mit láttál? - kérdezte Suga a lánytól, egészen közelről bámulva az arcát.
- Öhm... Most éppen azt videózzák, ahogy álmában 'Let me knowt' énekel... - tolta el magától zavartan a fiút.
- Hogy mi? - figyeltek fel a többiek is. - Mondom JiJi a ti számotokat hallgatja. - Ugyan sikeresen végigmondta a rá először kíváncsian , majd huncut mosollyal néző fiúknak a dolgot, de azok gyorsan be is szaladtak - kikerülve őt - oda, ahonnan ő jött ki az imént. Követte őket, és mire odaért már mind barátnője körül voltak és hallgatták, amit ő.
- Még szerencse, hogy alszik... akkor nagyon kikelne magából - motyogta Kira, majd odament a JiJi arcát nagyon közelről vizslató Jiminhez és Hopehoz, megragadta mindkettő fülét és elkezdte őket kifele húzni.
- Gyertek ti is! - rivallt rá a többiekre kicsit erőteljesebben, de azért halkan, nehogy felkeljen a kis maknaeja.
- Most már értem miért te vagy a leader... - jegyezte meg Kookie.
- Nekem is ilyen keménynek kellene lennem? - kezdett hangos gondolkozásba Mon, mire a többiek egyszerre vágták rá:
- Azt már nem!
- Ssss... - pisszegte le őket SaoMin, mire mind szájukhoz kapták kezüket.
- Bocsi - suttogta Jin.
- TaeHyung? - nézett körbe JiMin kortársát keresve, mire mindenki kapkodni kezdte a fejét ide-oda.
- Biztos a szobában maradt - vont vállat HoSeok.
- Jó... Ő maradhat, de senki ne merje zavarni MinJit - nézett szigorúan Kira egyenként mindenki szemébe, majd mikor azok bólintottak elmosolyodott. - Akkor minden rendben.
- Gyere ülj le - mutatott Suga maga mellé a kanapén, ahova a lány ugyan készségesen leült, de nem mert túl közel kerülni a fiúhoz. Biztosan nagyon zavarba jönne, ha esetleg egymáshoz érnének a lábaik vagy vállaik.
- Köszönöm - mondta, majd körülnézett a nappaliban. - Szép lakás. Bár azért lehetne nagyobb rend - utalt ezzel a földön heverő díszpárnákra és néhány ruhadarabra, amit Jin gyorsan össze is szedett, majd - valószínűleg - a fürdőbe vitt. - Igaz nálunk sincs mindig az... - neveti el magát.
- Kíváncsiak legyünk rá? - kérdezi Hope vigyorogva.
- Akár igen, akár nem, úgy is megfogjátok majd látni - válaszol szintén vidáman, kicsit bazsajogva a lány.
- Ezt vegyük meghívásnak? - vigyorgott Suga reménnyel teli tekintettel.
- Talán... - von vállat a lány, majd a vigyorgó Jimint meglátva felpattan. - Miattad estem el - mutat rá a megszeppent fiúra megjátszott mérgességgel.
- Mimimi? - dadogta ChimChim tudatlanul, mire a többiek elnevették magukat.
- Mikor Suga beengedett a lakásba, elestem a bakancsodban és rajta landoltam - mutatott az áldozatra, aki csak vigyorgott -, ami ilyen időben nem is értem mit keres a bejáratnál.
- Óhh... Ne haragudj - hajolt meg a "tettes" őszinte bocsánatkéréssel.
- Semmi baj - borzolta össze mosolyogva Kira a fiú haját, aki kiegyenesedett és megszeppenve bámulta a vigyorgó embereket körülötte.
- ... Most mi? - nézett teljes sötét arckifejezéssel a lányra.
- Bocsika... Egy kicsit rájátszottam.
- Nagyon jól színészkedsz - hüledezett Kookie.
- Igazából több évig tanultam drámát és színésznő akartam lenni, de azért köszönöm.
- És akkor hogy lyukadtál ki mégis a Red Cometnél? - érdeklődött Suga.
- Mert nem voltam elég jó... De nem bántam meg - válaszolta felhőtlen vigyorral. - Még akármi lehetek, véletlenek pedig nincsenek. Szóval oka volt annak, hogy én most itt vagyok - mutatott magára, a házra és a fiúkra.
- Tetszik a pozitív felfogásod - bólogatott YoonGi, mire Kira arca vörösre váltott.
- Köszi... - motyogta zavartan, majd ugrott egyet, ugyanis telefonja rezegni és csörögni kezdett a zsebében.
-- Halló... - szólt bele az eszközbe.
-- Merre vagy? - jött egy kérdés a vonal túlsó oldaláról.
-- Neked is szia Berry... Egyébként a fiúknál.
-- Ahh... Akkor jó. JiJit nem tudod véletlenül merre van?
-- De. Itt alszik az egyik szobában. - A telefonban csak egy nevetést lehetett hallani.
- Okés. Akkor gyertek szépen haza - mondta a lány még utoljára, majd le is tette.
- Jó - válaszolta Kira csak úgy a semminek. - Na, vissza lettünk hívva, szóval felkeltem szépen a kis maknaét - sarkon fordult és elindult ahhoz az ajtóhoz, ami az alvó JiJi-t rejtette. Benyitott és elakarta magát ordítani, hogy 'Ébresztő', de helyette valami mást tudott csak kinyögni:
- Mi a szar?

5. balhé: Az öcs megérkezett

Drága olvasóim! Nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam új részt hozni, de valamiért nagyon nem voltam formámban és nem igazán ment az írás. De, most már minden rendben és visszatértem (remélem :33), a koliban pedig majd csak úgy fognak dőlni belőlem a szavak. Még egyszer Sajnálom, és jó szórakozást kívánok az 5.balhéhoz!!

– Miért is probléma az, hogy idejön az öcséd? – kérdezte ChimChim egy kis hatásszünet után.

– Nem igazán az a probléma, hogy idejön, hanem inkább az, hogy most. Egy vagy két hétig kell rá vigyáznom, az okát még nem tudom, nekem meg most nincs erre se időm, se energiám. Év végi vizsgáim lesznek a suliban, és ugye most van ez a kis balhé a cégnél is. Aish… – JiJi kínjában a haját kezdte tépkedni.

– Hány éves? – érdeklődött Jin.

– Augusztusban lesz 15.

– Akkor nem kicsi már. Tud magára vigyázni, nem? – próbálkozott Hope a segítséggel.

– Esetleg, ha ti nem értek rá, de mi igen, akkor átjöhet hozzánk. Figyelnénk rá – vetette fel a dolgot Monster.

– Tényleg? Ugye nem gond? – kérdezte JiJi végignézve a többieken, mire azok bólintottak, ő maga pedig ugrándozni kezdett örömében. – Nagyon köszönöm!

Azzal meghajolt a fiúk előtt.

– Á, nincs mit – legyintett Mon.

– Erről jut eszembe… – szólalt meg hirtelen Kook. – Én is vizsgázok a jövő héten. Ha nem baj, én a szabad időmben valószínűleg tanulni fogok.

– A hyungjaid majd segítsenek? – ölelte át a Golden Maknae-t Hope.

– Nem hiszem, hogy szükségem lesz rá… de azért köszi.

– Nekem viszont lehet el kéne… – kezdett halk beszédbe Hee, amit persze még így is mindenki hallott.

– Ha bármi van, nyugodtan szólj nekem, jó? – ajánlotta fel a segítséget Nam, mire HaeNa csak félénken bólintott és elmotyogott egy köszönöm-félét.

– Na, akkor most már sipirc haza – kezdte terelgetni a kijárat felé Kira a jó népet, akik kelletlenül ugyan, de meg is indultak.

JiJI öccse SiJin

Már épp az ajtóban voltak, mikor megszólalt a csengő. SaoMin rögtön ki is nyitotta azt, mikor is szemben találta magát egy barna üstökkel. A sötét hajú fiú zöld atlétatrikóban és fekete rövidnadrágban feszített, kezében pedig egy nehéznek tűnő, kék sporttáskát szorongatott. Mikor levette napszemüvegét, mindenki láthatta a csillogó mogyoróbarna szemeket. A srác magasabb volt, mint a lányok, de a fiúk szinte kivétel nélkül mind lenéztek rá. JiJi öccse szinte nővére szakasztott mása volt, annak ellenére is, hogy a fiú egy ulzzang, de kisugárzása egy laza, életvidám tinédzserfiúé volt. A srác kirángatta a füléből fülhallgatóját, melyet egy darab szigetelőszalag tartott csak össze, és lazán a zsebébe tömködte MP3-ja mellé. Mikor szeme az előtte állókra tévedt, elvigyorodva üdvözölte őket:

– Kira noona, régen láttalak – vigyorgott a jövevény az előtte álló lányra.

– SoJin… Gyere beljebb – állt arrébb az ajtóból, hogy a fiú beljebb tudjon jönni, mire az meglátta a felsorakozott BTS–tagokat.

– Oh… Rap Monster – mondta meglepetten az említettre mutatva.

– Ismered? – jött elő JiJi a fiúk háta mögül.

– Unnie! Még te mutattál tőlük egy számot.

– Igen? Én? Melyiket? – kérdezte meglepetten.

– I NEED YOU GIRL – kezdett fura elváltoztatott hangon éneklésbe SoJin, a Bangtan tagjai pedig egytől egyig nevetésben törtek ki.

– Hát ez kész... Nagyon bírom az öcséd JiJi – mondta Hope, miközben a röhögéstől már könnyes szemeit törölgette.

– Egyetértek – mondták a többiek is, mikor már lenyugodtak.

– SoJin... Beszélnünk kell, most! – rohant oda a nővérke idegesen öccséhez, megfogta egyik fülét, és arrébb húzta, hogy a többiek ne hallják a beszélgetést.

– Ebbe meg mi ütött? – nézett Jimin kérdőn az elsiető testvérpár után, mire az idő közben kizavart Berry és Hee vállat vontak.

– Valószínűleg JiJi megosztja a feltételeit öcsikéjével – mondta Kira.

– Feltételek? Mire fel? – húzta fel szemöldökét ChimChim.

–Hát... – gondolkodott el a lányok leadere – Hmm... Miket mondhat és csinálhat, miket nem és ilyesmik. Nem szereti, ha az öccse beleüti az orrát az ő dolgaiba. Ő tudja – vont vállat.

– Aha. Értem, de ha attól fél, hogy esetleg meggondoljuk magunkat az öccsével kapcsolatban, akkor meg kell nyugtatni, hogy jól indított a srác – magyarázta a vöröske, mire jobb oldalról a visszajövő JiJi ölelte át a vállainál.

– Nem erről van szó. Csak óvintézkedéseket tettem bizonyos dolgok érdekében. Tudod, elővigyázatosság.

– Akkor jó – mosolygott rá a lányra. – Na főnök, akkor megyünk? – fordult Monsterhez.

– Ja, igen. Mi akkor megyünk is. Ha legközelebb is kell a segítségünk, szóljatok és szaladunk.

– Okés – intett Kira a kezével. – Köszönjük még egyszer.

– Semmiség. Na, fiúk irány. – Elindította őket az ajtó felé, majd haza.

– Na, csajok mi pedig akkor elbeszélgetünk SoJinnel – ment vissza először Kira a nappaliba, a többiek pedig követték.

–Nektek még nem is köszöntem Berry noona és Hee noona. Annyeong! – intett a lányoknak mosolyogva a kanapén ülve.

–Szia. Jó nagy lettél, mióta nem láttalak – simogatta meg RiYung a kissrác fejét.

–Szia neked is – ült le mellé HaeNa.

–Nos, akkor ide figyelj. Tisztázzunk pár dolgot. Rendben? – Akinek Kira a kérdést intézte csak bólintott. – Akkor jól figyelj. Ugye tudod, hogy mi tanulni járunk a Red Comethez, korán megyünk, és későn jövünk, tehát te nagyrészt egyedül leszel itthon. Vigyázol a házra, nem engedsz be és hívsz senkit. Tévét nézhetsz, hallgathatsz zenét, vagy játszhatsz a videojátékokkal. Igaz azt inkább Berry és JiJi szokta használni. Ja, és lehet lesz olyan, hogy át kell menned a fiúkhoz a szomszédba: náluk, ha lehet, viselkedj.

A kölyök meg se tudott mukkanni a szigorú leader monológja alatt és utána sem.

– Ji, semmit nem hagytam ki, igaz? – fordult Kira a maknae-hoz.

– Igaz. Amúgy miért is kellett idejönnöd?

– A suliban felújítások miatt hamarabb lett szünet, anyáéknak pedig két hetes üzleti útra kellett menniük és azt mondták, hogy akkor jöjjek ide, ne legyek otthon egyedül és így hátha rá tudlak venni, hogy haza gyere.

– Hát rosszul hitték, mert sehova nem fogok menni, az biztos.

– Én is mondtam nekik, de ismered őket – vont vállat a fiú.

– Ja, amúgy azt elfelejtettük, hogy itt fogsz aludni a nappaliban – veregette meg Hee a kölyök vállát.

– Hogy mi?

– Igen, jól hallottad – igazolta MinJi barátnőjét, mire SoJin eldőlt a kanapén.

– Ez nem is olyan rossz!

– Akkor a te úri hátsód elégedett a mi szegényes kényelmünkkel? – humorizált Kira.

– Szerencsétekre igen, különben valaki reggel velem ébredne és az nem unnie lenne – mutatott nővérére.

– Remélem tisztában vagy azzal, öcsi, hogy nincs nálunk esélyed, főleg Berry-nél, akinek van egy 22 éves sportoló pasija. – Hee a mondandója végén az említettre mutatott, aki kinyújtott nyelvvel nyuszifület formált kezével.

– Ne fölényeskedj, jó? Még nekünk is lehet pasink – tette a sértődöttet SaoMin.

– Ami azt illeti nekem nemigen – mondta csak úgy mellékesen JiJi.

– Ne szomorkodj miatta – vigasztalta a nála nem sokkal fiatalabb lányt HaeNa.

– Erről jut eszembe unnie, hogy DongJo hyung azt mondta, hogy a vizsgáid után valamikor meglátogat.

– Tényleg? Olyan rég láttam már a hülye fejét, pedig ő is Szöulban él – villanyozódott fel a hírtől.

– Így végre személyesen is megismerhetjük – mondta Kira.

– Igen, igen. Na, de öcsi figyelj. Mivel mi holnap megyünk tanulni ugye, te szépen itthon maradsz és elfoglalod magad. Odaadom a tabom, hogy ne unatkozz, hacsak nincs nálad a sajátod, mert akkor nem. Kaja biztos van a hűtőben, Berry főz ebédet meg vacsit. Ja és a fürdő arra van. – Magyarázta el és mutatta meg a dolgokat JiJi.

– Mit szeretnétek enni? – kérdezte RiYung.

– Rád bízzuk – legyintett Hee. – Bármit csinálsz, így is, úgy is jó lesz.

– Akkor valaki elmenne a boltba? Mert venni kéne néhány hozzávalót.

– Majd én – vállalkozott Kira a feladatra.

– Okés, akkor várj, leírom egy papírra, mik kellenek – hadarta, s már keresett is gyorsan egy papírt meg egy tollat és felírta a szükséges dolgokat, majd oda is adta a leadernek.

– Okés akkor átöltözök és megyek is. SoJin! Eszedbe ne jusson leskelődni, érted? – indult meg a szoba felé, közben visszafordult és fenyegetően nézett az említettre, mire az heves bólogatásba kezdett. Miután elkészült, előkereste pénztárcáját és el is indult a nem messze lévő bolt irányába. Amint belépett, a nagyjából vele egykorú srác eladó szokás szerint köszöntötte.

– Szép napot SaoMin–shi – mosolyodott el. – Rég jártál erre.

– Szia HanBin. Igen tudom, az utóbbi időben valami megmagyarázhatatlan okból JiJi járt vásárolni – nevette el magát, majd elővéve a bevásárló listát és járkálni kezdett a sorok közt. Miután a bemenetelkor elvett kosár már tele volt a kívánt dolgokkal. elindult, hogy fizethessen, de meglátta az újságokkal teli polcot, ahova oda is ment, hogy megkereshesse kedvenc újsága legújabb számát. Meg is akadt a tekintete az utolsó két darabon.

– Ez az még nem fogyott el – motyogta magának, majd hirtelen megrezzent ugyanis valaki a háta mögött megszólalt.

– Csak nem te is szereted az animéket?

– De igen. Amúgy muszáj volt megijeszteni, Suga drága? – fordult hátra az említettre vigyorogva.

– A fenébe… pedig reméltem, hogy nem ismered fel a hangom – vont vállat nevetve.

– Pechedre a tiéd bárhol és bármikor felismerem – veregette meg a fiú vállát sajnálata jeléül, mire az csak hangos kacagásban tört ki.

– Ez azt jelenti, hogy a bandából én vagyok a kedvenced?

– Talán – mondta, majd visszafordult és elvette a kinézett újságot, amit YoonGi a válla felett átnyúlva sikeresen ki is kapott a kezéből.

– Köszönöm.

– Azt nem neked akartam, de szerencséd, hogy kettő van – nyúlt az utolsó darab újságért, amit bele is rakott a kosarába.

– Egyébként Kira, melyik a kedvenc animéd? – szólalt meg újra Suga az új szerzeményét vizslatva, miközben elindultak a kasszához.

– Hm... – kezdett gondolkodni SaoMin, közben kosarát a pultra rakta, hogy az eladó be tudja pötyögni a vásárolt dolgok árait. – Ez nem kérdés. One Piece.

– Ha nem az, min gondolkoztál ennyit?

– Azon, hogy eláruljam-e, vagy hagyjam, hadd furdaljon a kíváncsiság, de végül úgy döntöttem, megkegyelmezek – vont vállat. – Na, és neked van kedvenced?

– Nekem is a One Piece.

– Ko-komolyan? – kérdezte meglepetten Kira.

– Aha. Mi ilyen meglepő?

– Semmi… csak valahogy nem gondoltam volna.

– Kösz… Most megsértettél – kezdett eléggé szörnyű színészkedésbe Suga.

– Bocs – vont vállat SaoMin, miközben próbálta visszatartani kitörni kívánkozó nevetését, ami végül nem jött össze neki, így hasát fogva kezdett röhögésbe Sugával együtt.

– Khm… – horkant fel az eladó.

– Bocsánat. Mennyi lesz? – kérdezte Kira, amire HanBin válaszolt is, majd odaadta a bankkártyáját, hogy fizethessen. Miután ezzel végzett táskákba pakolta a vásárolt dolgokat, és arrébb állt, hogy megvárja az éppen fizető rappert.

– Látom, te is bevásároltál – mutatta fel SaoMin a teli pakolt szatyrait.

– Ja, igen. Jin főzni készül.

Mindketten elindultak a lakásuk felé.

– Nálunk Berry, de visszatérve az előző témára: hol jársz a One Piece-ben?

– Hmm... Nem tudom pontosan, de vagy 20 részel biztos le vagyok maradva, mert nem nagyon volt időm nézni – válaszolta.

– Én is. Akkor mi lenne, ha együtt bepótolnánk őket? – vetette fel az ötletet Kira.

– Rendben van – mosolyodott el Suga. – Ha nem egyedül nézi az ember, amúgy is jobb.

– Oké, akkor majd még beszélünk erről – mosolygott szintén a fiúra. – Na, én akkor megyek. Szióka – indult fel a lépcsőn a lakás felé.

– Szia! – kiáltott utána Suga.

SaoMin hatalmas vigyorral az arcán lépett be a lakásba. Elindult a nappali felé, ahol Berry és SoJin már javában Naruto Ultimate Ninja Stormoztak.

– Megjöttem! – kiáltotta a lányoknak a konyhából, majd mikor kilépett onnan minden szem rá szegeződött.

– Mi ez a nagy öröm? – kérdezte JiJi huncutul vigyorogva, mire a leader vállat vonva válaszolt:

– Mondjuk úgy, hogy felfedeztem valami újat.

4.balhé: Utolsó esély

        Az ébresztő szólt egyszer...Semmi reakció. Az ébresztő szólt kétszer...Semmi reakció, mindenki ki volt ütve, az idő pedig csak telt. Már tíz óra is elmúlt, amikor Berry ébredezni kezdett. Álmosan rálesett telefonjára, hogy megnézze mennyi az idő. Ekkor a fáradtsága hamar el is illant, ugyanis az óra 10:08-at mutatott. Felpattant és ébresztgetni kezdte a többieket.
-Lányok! Keljetek gyorsan! Már tíz óra is elmúlt. Ki fognak baszni minket, de még mennyire, hogy ki. - Kapkodta közben magára ruháit, a többiek pedig ide-oda szaladgáltak, hogy elkészüljenek.
-Miért nem kelt fel senki a nyamvadt ébresztőre? - kérdezte Kira idegesen, miközben megnézte, be volt-e egyáltalán kapcsolva a telefonja.
-A tegnapi nap után mit vársz? - kérdezett vissza Hee fésülködés közepette.
Eközben JiJi azt se tudta, mit csináljon, a fejét minden felé kapkodta, de végül késznek nyilvánítva magát megindult az ajtó felé, felhúzta szandálját, ugyanis nyár eleje lévén jó az idő odakint. A többiek is csatlakoztak hozzá, majd elindultak, annak ellenére, hogy a maknae meg volt róla győződve, hogy valami nem stimmel.
                                                                         ***
Majdnem három órás késéssel beértek ugyan, de ezt most nem ússzák meg egy tanári figyelmeztetéssel. Mikor bementek az épületbe, a portás odaszólt nekik, hogy menjenek fel az igazgatóhoz. Ez nem sejtetett túl sok jót, így félve indultak fel főnökükhöz. Kira bekopogott, amire jött is válasz.
-Szabad! - A négy lány a leadert követve lassan ment be a nem éppen kicsi irodába. Megálltak a szoba hátsó részén lévő asztal előtt és várták az ítéletet.
-Nos lányok. Minden bizonnyal tudjátok, miért hívtalak titeket - mondta, mire az érintettek csak feszülten bólintottak. - Több, mint két órás késést nem nézhetek csak úgy el nektek, akár szeretlek titeket, akár nem, ráadásul nem ez volt az első ilyen. Úgy döntöttem, hogy adok egy napot arra, hogy eldönthessétek, szeretnétek-e folytatni ezt ilyen felállásban, vagy nem. Ha az utóbbit választjátok, akkor másik csapatba kerültök vagy tovább tanultok, ahogy előtte. Az első lehetőséghez annyit tennék hozzá, hogy ez az utolsó esélyetek. Ha, ismétlem ha még egyszer késtek, akár egy percet is, elgondolkodom a debütáltatásotokon - Szúrós tekintettel vizslatta a lányokat, majd újra megszólalt. - Na, menjetek! Holnapután reggel nyolcig várom a válaszotokat.
-Nagyon köszönjük! - mondták egyszerre, majd kivonultak az irodából és megindultak a tánctetem felé, ahol a tanáruk nem kérdezett és nem is mondott semmit, csak mint ahogy mindig, most is szigorúan, de azért kedvesen elkezdte az órát. A többi óra ugyanúgy meg volt tartva, ahogy eddig. Ez négy egymásutáni táncórából állt, egy kis szünet, majd pihenésképp egy kis "beszéd" óra, ahol megtanulják, milyen helyzetekben miként beszéljenek és hasonlók, meg persze, hogy Kira, JiJi és Hee akcentusa javuljon egy kicsit. A két rapper pedig plusz feladatokat kap, ugyanis nekik nagyon fontos, hogy érthetően tudjanak gyorsan, dallamra rappelni.
                                                                           ***
          Délután olyan négy körül végeztek és lassan elindultak a több, mint fél órás úton haza. Útközben bementek egy nagyobb boltba, ahol vacsorához valót vettek, majd mikor megérkeztek lakásukba, mind a nappaliban lévő kanapéra dőltek. Senki nem szólalt meg. Berry csendben elment vacsorát készíteni, JiJi fel-alá járkált gondolataiba mélyedve, Hee csak ült a fotelban és bámult a semmibe, Kira pedig rendrakásba kezdett. Mindenki csendben végezte a dolgát, már-már kínosnak hathatott. Az ennivaló kész lett, szépen ki lett pakolva az asztalra, a lányok lassan vánszorogtak az evéshez, közben se szólalt meg senki. Szinte hallani lehetett, ahogy agytekervényeik dolgoznak. Mikor mindent megettek, megköszönték - mióta visszaértek, ekkor szólaltak meg először, viszont ezen a napon utoljára is -, elmentek mosakodni, Berry mosogatni, majd ő is gyors zuhanyt vett, aztán bement a szobába, ahol már mind az ágyukban feküdtek. Ő is elfoglalta helyét és hamar el is aludt, akár csak bandatársai.
                                                                            ***
           A nap még csak virradóra járt, de JiJi már ébren volt, ami nem megszokott dolog tőle, ugyanis ő pont a sokáig alvásáról híres. Csak az ágyában fekve várta, hogy történjen végre valami, visszaaludhasson vagy felkeljenek a többiek, ami négy óra múlva be is következett, de a koránkelő, megunva a fetrengést, inkább kivonult a nappaliba TV-t nézni. Először a leader jött ki kómás fejjel a szobából és meglepve nézte a kanapén ücsörgő lányt. Intettek egymásnak jó reggel kívánva, majd Kira eltűnt a fürdőszobában. Nem sokkal később a többiek is kivonultak és zombiszerű mozgással bevonultak a konyhába. Hee kávét csinált magának, míg Berry szendvicsek gyártásába kezdett.
                                                                             ***
            A Bangtan lakásban már majdnem mindenki ébren volt annak ellenére, hogy kaptak majdnem egy napnyi szabadságot, ugyanis végeztek az új MV forgatásával és a fotókkal is, amiken 2 teljes napon át dolgoztak, így alig voltak otthon. Jin és Jungkook még aludtak szobáikban, de a többiek mind a nappaliban punnyadtak, kivéve Jimint, mert ő nyughatatlanul járkált ide-oda, közben néha kilesett az ablakon. Taehyung odaállt elé, megfogta a másik vállait és megkérdezte:
-Mi a baj Jimin-ah?
-Hallod ezt? - kérdezett vissza, mire a másik csak kérdőn nézett rá.
-Én nem hallok semmit...
-Hát ez az. Mondd csak nem idegesít véletlen valami?
-Nem, miért? - húzta fel egyik szemöldökét.
-Na és mi az, ami szokott?
-Öö...ha kiabálnak? - kérdezte bizonytalanul.
-Pontosan! - jelentette ki ChimChim ezt úgy, mintha mindenkinek értenie kéne.
-Nem értelek - rázta meg fejét Tae, mire Jimin szenvedően végighúzta tenyerét arcán.
-Aish...Mit nem lehet ezen érteni? Na figyelj, most elmagyarázom. Nem hallasz most semmit, igaz? - V bólintott. -  Viszont eddig minden reggel hallottunk. Na és kiket? A szomszédokat. Nem fura ez neked egy kicsit?
-D...de. Nem örülnünk kéne?
-Szerintem baj van. Tuti... Én átmegyek! - jelentette ki, majd el is indult a lányokhoz.
-Na, erre én is kíváncsi vagyok - vigyorgott Tae és követte Jimint az ajtó felé.
-Megyek én is! - pattant fel Hope is, hogy két barátjával tartson.
Először persze az ötletgazda ért a lányok háza elé. Becsengetett, addigra a másik két fiú is odaért. Vártak, végül V szólalt meg.
-Lehet itthon sincsenek. - Mire végigmondta, már nyílt is az ajtó, ahol egy kómás JiJi jelent meg, talán még a pizsamájában.
-Jimin? - kérdezte az ajtóban álló elkerekedett szemekkel.
-Igen? Mi az? - kérdezett vissza az említett.
-Te vörös vagy? Mióta? Hogy? - tette fel egymás után a kérdéseket.
-Nem tetszik? - túrt hajába az említett, mire a másik annak nyakába ugrott. Ez kicsit azért meglepte a mi kis izompacsirtánkat.
-Deeee. Nagyon király lett...Amúgy üdv nektek is Hope és akármi. - Erre a mondatra mindenki elnevette magát.
-Most komolyan? Nem hívnál máshogy?
-Nom...
-Egyébként mondd csak JiJi - kezdte mondandóját Jimin. - Valami baj van? - rakta le közben öléből a lányt.
-Hát...Valami olyasmi - vakarta meg zavartan a fejét. - De te ezt honnan tudtad?
-A férfi ösztönök... - A lány erre hitetlenül nézett a másikra. - Nem kiabáltatok.
-Hehe...szóval ez már ennyire megszokott volt? Valójában tegnap óta nem is szóltunk egymáshoz, de ezt ne itt. Gyertek be! - invitálta be a maknae a három hímet. - Bocs érte, de még nem öltöztünk át.
-Semmi baj - intett Hobi.
-Na, üljetek le akárhova - vezette be őket JiJi a nappaliba, ahol aztán körbemutatott, ő maga pedig egyszerűen a földön foglalt helyet. A fiúk őt követve ugyanezt tették.
-Na hallgatlak, húgi.
-Egy pillanat - mondta, majd felpattant és bekopogott a fürdőbe. - Kira, ha jössz ki, úgy gyere, hogy fiúk is tartózkodnak a lakásban.
-Mi? Kik? - jöttek az ijedt kérdések az ajtó túloldaláról.
-Hope, Jimin és aká... akarom mondani, Taehyung.
-Na, csak tudod, hogy hívnak? - kérdezte nevetve V.
-Ki mondta, hogy nem? - szökdelt a konyha felé JiJi, majd bekukkantott a nem túl nagy helyiségbe. - Lányok kijöttök?
Miközben ő beszélgetett barátnőivel, addig Tae szeme végigcikázott annak egész testén, tetszett neki a látvány, de még mennyire. Kábulatából a mellette ülő Jimin térítette ki, azzal, hogy oldalát bökdöste, mire a másik elterült a padlón. MinJi fel is figyelt a hangra, a földön fekvő mögé állt és nevetve beszélni kezdett hozzá.
-Te meg mit csináltál? Ittál valamit? Mert akkor én is kérek - nyújtotta ki nyelvét.
-De hát még kiskorú vagy! - szólalt meg egyszerre a három fiú.
-Nyugi, nyugi...Csak vicc volt - tartotta fel kezeit védekezően.
-Na, azért - pattant fel Hope és megpaskolta a lány buksiját.
-Hé! - kezdett durcáskodni, majd újra komolyra vette a dolgokat.-Na, akkor Jimin. Most elmondom, mi is a helyzet. A többiek is nemsokára jönnek - ment vissza előző ülőhelyére a fiúkkal szemben a szőnyegen. - Szóval a helyzet az, hogy a tegnapi nap folyamán több mint két órás késéssel értünk csak be a céghez. Az igazgató fel is hivatott minket magához és kaptunk két választási lehetőséget, hogy mi legyen a továbbiakban. Az egyik, hogy maradunk, ahogy vagyunk, de ha még egyszer késünk, akkor a debütálásunknak annyi, legalábbis egy darabig. A másik pedig, hogy külön tanulunk tovább más csapatban vagy ahogy előtte. - A történet mesélése közben Berry és Hee is kijöttek a konyhából és leültek a kanapéra.
- És jutottatok valamire? - érdeklődött Hope.
-Épp ez az...semmire - JiJi felpattant és járkálni kezdett, közben lassan megindultak könnyei is. - És halvány lila gőzöm nincs, mit kezdjek most.
-Nyugodj le, jó? - állt fel ChimChim is és megölelte a síró lányt, aki viszonozta is a gesztust. - Segítünk nektek. Hope, hívd át a többieket.
-Igenis! - Az említett már szaladt is át saját lakásába, hogy annak többi lakóját is a szomszédba invitálja. - Jelentem, meghoztam őket! - szalutált, majd leült oda, ahol előtte. Jimin összefoglalva elmagyarázta a dolgokat a fiúknak, közben végig JiJi-t ölelte.
-Kis fáziskéséssel ugyan, de sziasztok - mondta szipogva az említett, közben kibontakozott az ölelésből.
-Sziasztok - köszöntek a kanapén eddig csendben ülők is.
-Sziasztok - intett a fiúk leadere, majd a többiek is.
-Üljetek le nyugodtan - javasolta Berry. Jungkook, Jin és Mon Tae és Hope mellé ültek a földre, viszont Suga szépen a fotelhez ballagott és oda huppant le.
-Hé! - szólalt meg hirtelen a lányok maknaeja. - Suga, te mióta vagy szőke?
-Olyan két napja - kezdett gondolkodni. - Tegnap és előtte is az új MV-n dolgoztunk, és ahhoz kellett egy kis stílusváltás.
-Az király...Na ez nekünk lehet soha nem adatik meg.
-Hé, hé! Még ne adjátok fel! - biztatta a lányokat Monster. -Kaptatok választási lehetőséget, nem? Ti mit akartok?
-Én természetesen azt akarom, hogy maradjunk így meg Fallen Angels-nek. Hisz a név tökéletesen illik ránk, nem igaz? -rontott ki a fürdőből Kira, ezzel megijesztve mindenkit.
-Igazad van! - csatlakozott a leaderhez Hee, majd Berry és JiJi is.
-Igen, így van, és ti fiúk segítetek nekünk ebben! - vigyorgott MinJi. - Ti már tapasztaltak vagytok. Választási lehetőség pedig nincs! - jelentette ki magabiztosan.
-Milyen udvariatlan egy nőszemély...De rendben van, tanítok neked egy kis SWAG-séget.
-Yoongi-oppa köszönöm! - kezdett ugrándozásba a lányok maknaeja. - Bár valójában, ha nemet mondtatok volna, akkor se lett volna probléma - vont vállat.
-Akkor nem - szólalt meg újra Suga huncut vigyorral az arcán.
-Pedig meg akartalak titeket kínálni szendviccsel - jelent meg egy teli tálca ennivalóval Berry.
-Daebak...Azokat meg mikor csináltad? Egyáltalán mikor mentél te ki? - pislogott nagyokat Hee, a fiúk pedig csak hüledeztek.
-Na, jó... talán mégsem ellenkezünk - nyúltak a Bangtan tagok egyenként a felkínált finomságokért.
-Lányok, ti is vegyetek-vitt barátnőinek a konyhatündér.
-Nagyon köszönjük - mondta mindenki egyszerre.
-Ez semmi. Jó étvágyat! - mosolyodott el a lány, majd ő is enni kezdett.
         JiJi hirtelen, mint valami őrült járkálni kezdett a lakásban, mindenhova benézett és ha nem talált semmit, fújtatott egyet.
-Öö...Ji, keresel valamit? - tette fel a kérdést Kira, aminek válaszára mindenki kíváncsi volt.
-Igen. A telefonom. Már vagy két napja nem is láttam - adta meg válaszát, miközben felállította a fotelban ülő Sugát, körülnézett ott is, majd visszaültette, s ugyanígy végignézte a kanapét is. Megnézte még a nappaliban lévő polcokon és szekrényeken is, majd bement szobájukba.
-Megvan! - jött az örömteli hang a szobából, ahonnan rögtön ki is szaladt annak forrása. - A francba, le van merülve! - dugta rögtön töltőre mobilját.
-Hol volt? - kérdezte meg Kook.
-Az ágyam alatt. - A fiúk a válaszra összenéztek.
-Mégis, hogy került oda? - jött az újabb kérdés most Hope-tól.
-Hát úgy, hogy oda szoktam rakni este.
-...Ahha...
Eközben JiJi bekapcsolta készülékét és rémülten bámulta annak képernyőjét.
-Nenenene! SoJin idejön...Ma...idejön...Arggh - kezdett rémüldözésbe.
-Az ki? - jött egy igazán értelmes megszólalás Jimintől.
-Az öcsém.

1.: Kira története

       Kira 16 éves volt. Az apja éppen akkor ért haza a munkából, aki az ulsani Hyundai hajóipari részlegén dolgozik, mint gépész mérnök, míg az anyja magántanárként tevékenykedik, aki éppen egy tanítványával foglalkozott az ebédlőben. Az apa fáradtan ment be a nappaliba, lepakolt és alig leült megcsörrent a telefonja.
-Halló- vette fel a készüléket.
~Jó estét kívánok. Mr. Kimmel beszélek?
-Igen. Jó estét. Miben segíthetek?
~A Red Comet Enternainment-től telefonálok és értesíteni szeretnénk, hogy Kim SaoMin nevű lánya jelentkezését elfogadtuk és felvettük gyakornokságra.- jött a válasz a vonal túloldaláról.
-Igen? Ó nagyon köszönjük-örvendezett az apa, majd felállt és járkálni kezdett a jó hír hallatán.
~Ez egy kiérdemelt dolog, nem kell köszönnie semmit. Viszont kiértesítőt is kapnak, néhány fontos papírral együtt, amiket el kell olvasniuk és kitölteniük. Ezeket vagy mihamarabb vissza kell hozniuk, vagy visszaküldeniük postán. A kollégiumba való beköltözés napja fel lesz tüntetve, és egyéb tudnivalók.
-Köszönjük szépen. Mihamarabb visszaszolgáltatjuk majd a papírokat.
~Nincs mit. További szép estét kívánok. Viszont hallásra.
-Viszont hallásra-köszönt el az apa is, majd a telefon süket lett.
-Ki volt az szívem?-érdeklődött az épp a konyhából kijövő anya.
-SaoMin! Gyere csak ide!-szólt lányának, aki ugrálva jött ki szobájából, majd egy puszit nyomott apja arcára.
-Igen apa?
-Tudod kivel beszéltem az előbb?-nézett szigorúan, majd sejtelmesem rákacsintott feleségére.
-Csak nem a Red Comettel? Visszautasítottak? Vagy esetleg valami baj van?-rémüldözött a lány, ahogy apja arcát nézte.
-De-de bizony -játszotta tovább a szigorú apa szerepét-És képzeld...-kezdte el mondani egy kis hatásszünetet hagyva, hogy tovább húzza a jó hírt.

-Felvettek!-kapta fel vigyorogva lányát és forgott vele egyet, mire az csak visongott örömében.
-Igen! Végre!-folytatta örömteli kiabálással mikor már a talajon volt.
-Gratulálok kicsim, ügyes vagy-adott puszit az anya lánya arcára, mire az visszaölelte.
-Nagyon köszönöm nektek a támogatást-mondta meghatódva az imént hallottakon.
-Ez csak természetes-válaszolt az anya, miközben szeretetteljesen megsimogatta lánya fejét.
-Nem mindenkinek, na de ezt most elújságolom bátyónak is.-Már rohant is el idősebb testvére szobájába.
-Bátyó képzeld felvettek gyakornoknak a Red Comethez!-ugrott rá az ágyon fekvő fiúra.
-Gratulálok húgi-tartotta ki kezét kézfogásra, amit a lány el is fogadott.
-Köszönöm.
-Aztán ne merj rám szégyent hozni, mert letagadlak ám.
-Jól van nem fogok, de te se ám....Tényleg ha egyszer lesz egy saját filmed, szerepelhetek majd benne?-kérdezte ártatlan arckifejezéssel.
-Még meglátjuk jó...még meglátjuk-válaszolta miközben jól összeborzolta húga haját, aki csak nemtetszését kifejezve ide-oda rángatta fejét.
-Hé! Tudod, hogy nem szeretem- durcáskodott, kinyújtotta nyelvét, majd kivonult a szobából, hogy sajátjába menjen. Elővette telefonját és elújságolta barátnőjének a nagy hírt.
       Kira már egészen kicsi kora óta érdeklődött a szereplés iránt. Sokat énekelt és játszott kisebb színdarabokban is. Mindig is idol akart lenni vagy színész. Ezért is jelentkezett gyakornoknak a Red Comethez. Szerencsére szülei támogatták ebben, hisz ők jót akarnak lányuknak. Mivel felvették megadatott neki a lehetőség, hogy álmai valóra váljanak.

3.balhé: A terv

          Miután JiJi kizárta magát, a ház csendes lett, a három lány pedig nyugodtan rendet rakhatott az amúgy kutyaházra emlékeztető lakásban. Berry a konyhában ténykedett, mosogatott és főzött. Hee a közös szobát kezdte jobb állapotba szedni, míg Kira a nappalinak próbált valami vállalható kinézetet adni. Mikor mind készletek, vacsoráztak egy jót majd leültek a kanapéra.

-Hány óra?-kérdezte lehuppanva az ülőalkalmatosságra Berry, mire Kira előkapta iPhone 5-ösét.

-Hat lesz öt perc múlva.

-Már?-lepődött meg Hee.

-Hmm...és a mi kis MinJinket mikor szándékozol beengedni?-hívta fel a figyelmet RiJung a kizárt maknaera, mire SaoMin fejéhez kapta kezeit és szaladni kezdett az ajtó felé.

-A fenébe...teljesen elfelejtettem.- Kirontott az ajtón és megszólalt volna, amikor észrevette,hogy senki nincs ott.

-JiJi! Merre vagy? -erre nem kapott semmi választ, csak a két lány szaladt ki hozzá.

-Eltűnt?-kérdezték egyszerre.

-Nem bocsájtom meg magamnak, ha bármi baja esett-kapta le Kira saját házkulcsát az akasztójáról, majd elindult le a lépcsőn egészen a ház előtti járdáig ahol újra kiáltott egyet. -JiJi! Bocsáss meg és kérlek gyere elő!

-Várj segítek-jelentette ki Hee és leszaladt, majd Berry is csatlakozott hozzájuk.

-Merre vagy? JiJi!- ismételgették felváltva, egyszerre miközben ide-oda járkáltak, hátha meglátják a keresett személyt.

***

-Ki tart velem?-nézett a fiúkra az egyetlen lány, aki velük tartózkodott és akit barátnői gőzerővel kerestek.

Persze Jimin, V és J-Hope szívesen jelentkeztek.

-Van fekete kapucnis pulcsitok?

-Igen, miért?-kérdezte CsimCsim.

-Akkor vegyétek fel.

A fiúk el is szaladtak és magukra kapták a ruhadarabokat.

-Na akkor hajrá, de csendben-mutatta kezével az irányt majd ujját szájához téve jelezte, hogy maradjanak csendben.

Lassan kisunnyogtak a házból és JiJi-t követve mentek két tömbház közé, ahol suttogva folytatta:

-Na most jól figyeljetek. Először is kapucnit fel, aztán amint elkezdek futni, ti várjatok egy kicsit majd kezdjetek el követni.-A fiúk bőszen bólogattak -Ha kiabálni kezdek vagy valami, ne lepődjetek meg. Remélem nyitva hagyták a házajtót vagy otthagyták a kulcsot így betudok rohanni, nyitva hagyom és akkor bejöhettek. A nappaliban leszek, csak gyertek egyenesen be, aztán balra. Minden világos?- nézett JiJi a három Bangtan-tagra, mire azok bólintottak, MinJi pedig intett, hogy indul. Először lassan a ház sarkához sétált, körülnézett, majd neki is iramodott. Egy kevés idő elteltével a fiúk is megindultak. Gyors futásba kezdtek, felszaladtak a lépcsőn egészen a negyedikig ahol az ajtó nyitva volt, be is mentek rajta.

***

          Kira, Berry és Hee nem messze a lakásuktól továbbra is barátnőjük keresték, amikor egyikőjük, név szerint HaeNa felkiáltott.

-Lányok! Nézzétek! - mutatott a házuk felé. - JiJi ott fut...és mintha három fekete pulcsis alak üldözné. Beszaladt a házba, azok meg utána mentek! Siessünk, lehet bajban van!- kezdett rögtön futásba és a másik két lány követte.

Nagy léptekkel indultak meg a lépcsőn felfelé. Mikor az ajtóba értek óvatosan benyitottak és halkan lépkedtek be az előtérbe. Egyre beljebb mentek és kuncogás zaja csapta meg fülüket.

-Nevetés?-suttogta Kira meglepetten majd kiugrott a fal mögül, ahonnan azonnal meg is látta JiJi-t és a három szomszédot a kanapén ülve TV-t nézni.

-Sziasztok! Merre voltatok? Nem baj, hogy áthívtam a szomszédokat?-kérdezte az épp feltápászkodó lány, mire a leader csak könnybe lábadt szemekkel megindult felé és megölelte, majd a másik két lány is csatlakozott a nagy összeboruláshoz.

-Ne merj még egyszer ilyet tenni! Értetted?

-Te kis hülye maknae...

Az említett nem igazán ilyen reakcióra számított, így csak meglepetten állt és visszaölelte barátnőit, de azok egyre erősebben szorították.

-Értem én, de azért ne öljetek meg....Jimin, vagy valaki segítsen-nyögte a háta mögött álló fiúknak. 
-Akkor jövünk mi is-szólalt meg akitől a "haldokló" a segítséget kérte, kitárta karjait és készült megölelni a lányokat, de végül Hope és V felé fordult és őket ölelte meg.-Sírjunk mi is srácok-mire azok csak röhögni kezdtek.

JiJi-t továbbra sem akarták elengedni, arca hirtelen eltorzult és nagy nehezen megszólalt.

-Ha így folytatjátok, az összes kaja, amit a fiúknál ettem, rajtatok fog landolni.-Erre a lányok szétrebbentek és hátráltak két lépést.

-Várjunk csak...ez azt jelenti, hogy te végig a szomszédban mulattál?-realizálta Kira az előzőeket majd egy tockost nyomott maknaejuk fejére. -Ashh...Most komolyan....Ezért aggódtunk mi annyira?...De...Mégis mi az istent csináltál te hét fiúval egy lakásban?-vonta kérdőre a lányt.

-Hát bemutatkoztam, aztán ők is, aztán ettem-számolt a kezén miközben röviden összefoglalta a történteket, majd a még mindig egymást ölelő három jómadárhoz fordult.

-Nagyon köszönök mindent-hajolt meg előttük tisztelettudóan- Egyébként Jimin...Tudod mire jöttem rá az előbb?

-Na mire?-kérdezte. 
-A neveink nagyon hasonlóak. Te Park JiMin vagy én pedig Park MinJi. Micsoda véletlen-nevette el magát mire a másik feltartotta a kezét.

-Erre pacsiznunk kell.- JiJi persze jó nagyot csapott a másik tenyerébe.-Tudod mit? Húginak foglak hívni. OK?-kacsintott a lányra, aki viszonozta a gesztust.

-Rendben bátyus...Most már viszont menjetek mert késő van, és azt hiszik a többiek, hogy elraboltalak titeket-mondta nevetve, közben tolni kezdte a vendégeket az ajtó felé. Azok elköszöntek, a lányok pedig egy gyors fürdés és vacsora után aludni tértek.

***

        Másnap reggel a négy lány nyűgösen kelt fel az ébresztőre, vagyis csak kettő ugyanis JiJi és Hee még javában az álmok világában jártak. Na őket aztán felkelteni nagy kihívás, de leginkább a maknaet, mert ő ha fel is kel nem foglalkozva a többiekkel nyugodtan fekszik tovább, mint akinek az ég egy adta világon semmi dolga sincs, pedig ez egyáltalán nem így van.

-Jiiii! Tudjuk, hogy a te úri hátsód a semmitevést jobban szereti, de ha nem kelsz fel azonnal ki leszünk rúgva!-kiáltott Kira közvetlenül a szunyáló lány fülébe, mire annak szemei kipattantak és olyan lendülettel ült fel, hogy lefejelte leaderjét.

-Uuu....bocs-fogta fejét fájlalva majd kikászálódott az ágyból és elfoglalta a fürdőt. Berry a konyhába ment, valami gyors reggelit csinálni, Hee elfogadható ruhát keresett magának nem épp rendezett szekrényében, míg Kira arra várt, hogy bemehessen a tükörhöz rendbe szedni arcát, de ugye MinJi megakadályozta ezt azzal, hogy ő ment be előbb.

-JiJi....-ütötte az ajtót- siess. Tudod nem csak te laksz ebben a házban!

-Csak egy pillanat és kész...-sietve kirontott a fürdőből- vagyok!-vigyorgott a türelmetlenségtől toporgó lányra, majd beszelelt a szobába öltözni.

HaeNa közben sikeresen teljesítette a reggel első kihívását, így nekilátott a sminkelésnek, Berry is elkészült a reggelivel, amit ki is rakott mindenkinek az asztalra hűlni.

-Vályúhoz!-kiáltotta el magát, mire mindenki villámgyorsasággal indult meg az ebédlőként funkcionáló kis sarok felé.

-Aztaaaa!-hüledeztek a látottakon, amitől már a nyála is összefolyik a szájban, és az illatokról még nem is beszéltünk. A lányok hamar meg is ették az egészet, megköszönték, elintézték még gyorsan az apróbb dolgaik majd Hee rálesett kis fekete karórájára.

Kérlek szépen, az idő 7:25és mi készen vagyunk. - tartotta fel a kezét, s így meg is kapta, amit akart.

-Elfelejtettem mondani, hogy a biztonság kedvéért félre hívattam egy kocsit, szóval be vagyunk biztosítva-jelentette be az előre látó leader.

-Na akkor menjünk.

Indult el kifele, az ajtónál megvárta a többieket, majd becsukta azt, és elindultak lefelé, ahol már várta őket a kocsi. Végül időben beértek, és egészen délután hat óráig nem is mentek haza. Mikor visszaértek mind fáradtan az ágyba estek és a fáradtságtól kimerülve rögtön el is aludtak.

***

        Pár óra múlva, olyan hajnali egy, kettő körül Kira felébredt, nagy nehezen felkeltette a többieket, elküldte mindet fürdeni, majd mikor végeztek újra aludni tértek.

2. balhé: Ismerkedés

    A lakásban káosz uralkodott. A reggeli nagy sietség maradványai. Mindenfelé szétdobált ruhák hevertek,  a szobában a takarók vagy a földön  vagy az ágyon összegyűrve voltak. A négy lány a nappaliban állt és felmérte a terepet. Ez a helyzet eléggé megszokott náluk. Alig 2 hónapja laknak együtt és szinte minden nap ez a látvány fogadta őket. Eleinte még nem voltak ebből viták, de ahogy lassan összeszoktak úgy kezdődtek el a veszekedések.
-Ez meg mégis kié?-emelt fel Kira egy piros rövidnadrágot a földről, mind a két lány egyszerre JiJi-re mutatott.
-Miért? Ez meg a tiéd!-fogott meg egy rózsaszín pólót és a leaderhez vágta.
-De ez fehér volt...JiJi!-nézett az említettre idegesen.
-Lehet, hogy összemostam valamivel...-kezdett kínos nevetésbe, majd futásnak eredt, ugyanis a mérges Kira kergetni kezdte.
-JiJi! Most meghalsz!!! Állj meg!! Azt mondtam állj meg!!
-Hehe..Miért állnék meg?-futott be a szobába, majd körbe az ágyakon át vissza ki a nappaliba, ahol pajzsnak használva Berry-t mögé bújt.
-Hé! Engedj el! JiJi! Azt mondtam engedj el!!
-Nem!-jelentette ki, mire menedéket nyújtó barátnője is ellene fordult, így már két csapattársa elől kellett menekülnie.
-Hé-hé! Álljatok meg! -mondta mintha meglenne rémülve, majd nevetve folytatta és kinyújtotta a nyelvét- Még a végén elfáradtok!-Eközben éppen V tartott a ház felé mérgesen, majd mikor odaért becsengetett. MinJi kapva az alkalmon az ajtó felé vette az irányt.
-Szaladok!-kiáltotta majd az ajtóhoz érve gyorsan kiszaladt rajta -majdnem nekimenve az ott állónak-, mire az becsapódott mögötte. Arca eltorzult ijedtében és dörömbölni kezdett a bejáraton.-Lányok nyissátok ki!
-Edd meg amit főztél kislány. Majd beengedünk ha úgy gondoljuk-jött a válasz odabentről.
-Azt már nem!-fordult meg durcásan és szembetalálta magát az egyik szomszéddal.-Ó igen....Miért is jöttél?
-Már mindegy-fordult meg és indult vissza saját lakhelyére, mivel így lényegtelenné vált amiért jött. A kizárt maknae pedig puffogva a földre ült.
-Ezért kellett kizáratnom magam?-motyogta magának majd az ajtónak dőlve várta hátha beengedik.

***

    Mikor V beért a házba a többiek rögtön faggatni kezdték.
-Na mit csináltál, hogy elhallgattak?-jött a kérdés Sugától.
-Semmit...mondhatni megoldották maguk.
-É..értem.-vont vállat a kérdező majd inkább folytatta a TV-nézést, Taehyung pedig a szomszéd tömbház felé néző ablakba állt és vagy két órán át figyelte az ajtó előtt ülő JiJi-t.
-Mit nézel annyira?-kérdezte Jimin az ablakban állótól miközben kezével annak szeme előtt integetett.
-Mi? Semmit.-mormogta el válaszát, majd odébb állt az ablakból. Csimcsim nem megelégedve a válasszal kilesett az üvegen és meg is akadt tekintete azon a bizonyos "semmin" amit csapattársa eddig nézett.
-Tae...és az a semmi mégis miért ül a lakásajtajuk előtt?
-Kizárta magát, és nem engedik be-válaszolta nem nézve hátra.
-Ahha...Akkor áthívom. - V-nek még csak reagálni sem volt ideje, mert a kis Jimin kiszaladt az ajtón majd olyan egy perc múlva a nála nem sokkal magasabb lánnyal tért vissza. Beérve a nappaliba hatalmas vigyorral az arcán integetni kezdett az ott lévőknek.
-Annyo!-kiáltotta el magát.- JiJi vagyok, ha esetleg nem emlékeznétek a nevemre, és ő hívott be-mutatott Csimcsimre-,mert valaki miatt-itt szúrós tekintettel Taehyungra nézett-sikerült kizárnom magam, a lányok meg nem akarnak beengedni...kicsit felidegesítettem őket...-nevetett kínosan.-Ja és még valami, megmondom nektek őszintén én nem igazán tudok rólatok semmit, amit tudok az is annyi, hogy ti a BTS vagytok. Szerintem még a számaitokat se nagyon hallottam soha. Esetleg bemutatkoznátok?-nézett a fiúkra kiskutya szemekkel.
-Természetesen-csapta össze tenyerét Mon.- Akkor ki kezdi?-A kérdésre ketten is JiJi elé ugrottak.
-Én!-kiáltotta el magát Hobi mire Jimin arrébb lökte és próbálta túlkiabálni a másikat.
-Nem, mert én! Én hívtam be, tehát én kezdem-mondta ellentmondást nem tűrően majd bele is kezdett.-Park Jimin vagyok, Főénekes és táncos-vigyorgott a nála épp, hogy magasabb lányra.
-Örülök-nyújtotta kézfogásra a kezét, amit Jimin illedelmesen megfogott és megpuszilta kézfejét, mire mindketten elnevették magukat.
-Na akkor most már én jövök. Az én nevem Jung Hoseok, becenevem J-Hope, ha bármire szükséged van nyugodtan gyere hozzám. Ja és fő táncos és rapper vagyok a bandában.
-Egy sorstárs-vigyorgott MinJi az újonnan megismert tagra.
-Miért?
-Park MinJi, JiJi, a fő rapper és a táncos, na meg maknae ugye...-mutatkozott be újra majd hercegnő módjára meghajolt.
-Pacsit kérek!-emelte fel Hope a kezét és meg is kapta pacsiját.
-Akkor, Az én nevem Kim NamJoon, becenevem Rap Monster. Én vagyok a leader és a fő rapper. Örülök a találkozásnak-ment közelebb a lányhoz, rámosolygott és kezet nyújtott.
-Én is. Hívhatlak Monnak?- rákacsintott mire a másik nevetve válaszolt.
-Természetesen, de nem vagy te túl közvetlen maknae létedre?
-Nos Mon...Én 18 vagyok...te? Csakhogy tisztába legyek a korkülönbségekkel. Ezt akkor mindenkitől kérdezem-nézett körül vigyorogva, majd megakadt a szeme az őt bámuló és mosolygó V-n, aki észre sem vette, hogy meglátták, végül folytatta a beszédet.- Rendben?-Mindenki bólintott.
-Nos 21 vagyok, ez itt ni-húzta maga mellé Hopeot-20, ő meg 19-mutatott Jiminre majd a bambuló alianre- meg ő is. Na ő 18.-Az említett erre közelebb jött és elkezdte a bemutatkozást.
-Szia. Jeon JeongGuk vagyok, vagy csak Jungkook. Táncos, rapper, énekes és Golden Maknae.-Ezen a kijelentésen JiJi nevetésben tört ki.
-Hát ez jó...Golden... Úgy érzem mi jóban leszünk.
-Hát..izé...Én is?
-Nem harapok, nyugi-kuncogott egyet.-Na ki van még?-nézett körül mire a hercegnő előrébb lépett.
-Annyo. Az én nevem Kim SeokJin, becenevem Jin. Én vagyok az énekes, vokálos és a vizsual. Ja és 22 vagyok.
-Annyo- hajolt meg illedelmesen.-Nálunk Berry az...
-Micsoda?
-Jah a vizsual...bocsi csak kicsit elgondolkoztam. Na akkor van még valaki?-csapta össze tenyereit.
-Asszem én-állt az eddig csak figyelő tag JiJi elé- Elöljáróban szeretnék bocsánatot kérni amiért kizártak.
-Semmi baj. Ha nem zárnak ki akkor lehet nem lyukadok itt ki. Szóval meg is köszönöm-mosolygott egymásra a két jómadár.
-Na akkor, bemutatkozás. Kim Taehyung, hívhatsz V-nek Tae-nak, TaeTae-nak vagy akárminek. Énekes vagyok és vokálos. Jah és 19 éves.
-Örülök kedves "akármi" - tört ki nevetésben a szerinte humoros megszólításon.
-Hé! Nem felejtettetek el valakit?-jött egy hang a fiúk háta mögül, mire mindenki odakapta a fejét.
-Kit?-kérdezte meg Hope, mire a kérdező végigmutatott magán.
-Hát engem, ki mást? - lassan JiJi elé sétált és elkezdte a bemutatkozást. - Szia! Az én nevem Min YoonGi!-mondta vidáman közben jobb kezét felnyújtotta. - Rapper vagyok, producer és én írom a dalszövegek nagy részét is, Rap Monnal és Hope-al. 22 éves vagyok és SWAG- az utolsó szónál keresztbe rakta kezeit maga előtt, hogy menőnek nézzen ki, de egy kis fáziskésés után mindenki a földön fetrengett a röhögéstől. Mikor sikeresen lenyugodtak MinJi törökülésben helyezkedett el a szőnyegen.
-Na akkor memorizáljunk. J-Hope, Jimin, JungKook, Rap Monster, Jin, akármi és Suga- mutatta sorba az előtte ülőket, mire V belenevetett.
-Most akkor tényleg így fogsz hívni?-kérdezte.
-Igen...Te mondtad nem?-játszotta meg a hülyét majd kacsintott egyet, mire a másik csak közelebb ment, összeborzolta a lány haját és rámosolygott.
-De.
-Akkor ezt megbeszéltük...-jelentette ki, de a végén gyomra akkorát kordult, hogy az egész ház belezengett.
-Éhes vagy?-kérdezte tőle Jin.
-Valójában ma még nem is ettem semmit...-motyogta halkan, mire a fiúk kicsit megrémülve kezdtek nézni, majd mind egyszerre felálltak és elszaladtak valamerre, hogy aztán mind valamilyen kajával térjenek vissza.
-Hoztunk neked enni. Egy kis rámen, kimchi, saláta, sushi, sült tészta, szezámmagos csirke egy kis ananászos szósz, alma, körte és egy kis tea inni-kezdte sorolni Jin, ahogy mindenki lepakolta egy kis asztalra a felsoroltakat.
-Ennyi mindent....Ti nem fogtok éhezni? Nem akarok lábatlankodni vagy akármi....
-Csak nyugodtan, majd főzök ha kell, de még van egy kis maradék ha bárki megéhezne-nyugtatta meg a lányt a legidősebb tag.
-Akkor...Itadakimasu- mondta majd a pálcikákat megfogva enni kezdte a levest.
-Tudsz japánul?-kérdezte Kookie.
-Me?-nézett kérdőn a másikra.
-Az előbb azt mondtad itadakimasu.
-Igen? Nem mondanám, hogy tudok csak néhány szót ismerek, betudok mutatkozni és még néhány alap dolog.
-Értem-mosolygott rá a nagyban már már zabáló vendégükre. A ráment gyorsan el is tüntette nekikezdett a kimchinek, amit szintén be is táplált, ahogy az összes többi kis elé rakott asztalon lévő ételt. Végül az egészet a finom barackteával zárta, majd egyszerűen elterült a földön. A fiúk teljesen elkerekedett szemekkel nézték végig, ahogy az előttük most már fekvő lány az összes elé rakott kaját felzabálta.
-Köszönöm az ételt.
-Ni..nincs mit...-szólalt meg nagy nehezen NamJoon.
-Na látjátok nem csak én tudok zabálni!-jelentette ki Suga mire mindenki nevetni kezdett, JiJi pedig reményteli arccal felült és YoonGi kezét megszorítva beszélni kezdett neki.
-Végre valaki aki megért...Hívhatlak YoonGi oppának?
-Hát persze-adta meg az engedélyt.
-Ez az!-ujjongott egyet, majd mutatóujjával dörzsölni kezdte az állát.
-Mi az?-kérdezte V miközben utánozni kezdte a mozdulatot.
-Csak...az jutott eszembe, hogy most hány fan átka szállna rám ha megtudnák, hogy én épp a BTS, a hőn szeretett bandájuk lakhelyén vagyok, és ha ez nem lenne elég még a szomszédban is lakom.... Szerintem egész életre elveszne a szerencsém-a végén elnevette magát, majd elhallgatott és csend szállt a házra. Ezt egy hangos kiáltás szakította meg.
-JiJi! Merre vagy?-jött a hang a szomszédból.
-Ez Kira- állapította meg a keresett személy majd huncutul elvigyorodott.-Azt hiszem van egy tervem.